Kur Csabika

"Én is egyenrangú gyerek akarok lenni!"

Kisfiunk 2001. 9. 10-én született a komáromi kórházban , de 10 órásan már a tatabányai PIC dolgozói küzdöttek az életéért. Napok múlva tudták a lélegeztetőgépről levenni Csabikát , de ezek után az egyik szövődmény követte a másikat. Agyvérzést kapott , majd az agyvíz gyülemlett fel a koponyájában , később egy ciszta is képződött. Tudtuk , hogy nagy a baj , de hogy mekkora , csak hónapok múlva derült ki.

2 és fél hónaposan vittuk haza (több kórház , és egy sérvműtét után) a Svábhegyi Gyermekkórházban lezajlott kivizsgálás után , de a prognózis lehangoló volt: az elszemvedett sérülések miatt várhatóan nem fog tudni : nyelni (ezért szondáznunk kellett volna) , beszélni , a várható bal oldali bénulás miatt mozogni, és nem fogja fel a körülötte zajló eseményeket sem.

Az első dolog amire megtanítotuk őt , az ivás volt , persze cumisüvegből , majd kanállal , de mi egyszer sem szondáztattuk meg.

Már az első naptól elkeztük a fejlesztést , a betanított "Katona-féle" tornát , amit naponta 6-szor kellett Csabikával végigcsinálnunk. Amúgy is rossz lelkiállapotunkban ezt szinte kínzásnak éreztük , sokszor együtt sírtunk a gyerekkel , de ekkor ez volt az egyetlen reményünk arra , hogy a pici buksijában az elvégzett gyakorlatok hatására új idegpályák alakulnak ki , a sérült részt áthidalva átveszik annak feadatát.

1 éves múlt , amikor az első epilepsziás rohamok jelentkeztek. Ekkor mentünk vele a Betesda Gyermekkórház neurológiájára.

Számunkra ez több változást hozott.

Megismertünk egy teljesen gyerek és családcentrikus intényményt , amihez hasonlóval addig ( bár sok kórházban jártunk) , még nem találkoztunk. Ez volt az első hely , ahol hasonló betegségben szenvedő gyermekekkel és szüleikkel találkoztunk , megoszthattuk mindennapi gondjainkat , és olyan fejlesztőmódszerről is beszélhettünk , ami eltért az eddigitől.

Kislányunk 4 évvel idősebb , mint a testvére , és a rengeteg kórház után ez volt az első , ahol Ő is meglátogathatott minket , hiszen ahol lehetett anyaként ott maradtam Csabikával. Számunkra ez nagyon nagy dolog volt, hiszen bármikor együtt lehettünk. A neurológusunk tanácsára más fejlesztést kerestünk , mert 1 év alatt nem történt változás kisfiunk állapotában. Ugyan mozgatta mindenét , de mozgásfejlődése nem indult el.